Határtalanul- Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek
Pécsi Belvárosi Általános Iskola – 7. évfolyam (7.a, b és c osztályok), 2026.05.11.-15.
Magyar múlt és emlékek a magyar tengermelléken és a magyar jelen Szlavóniában-Fiume, Abbázia, Zágráb, Eszék- 5 nap
Iskolánk 56 tanulójával és 6 kísérőtanárral utaztunk Horvátországba 5 napra a Határtalanul program keretében, hogy felfedezzünk magyar vonatkozású emlékeket a mai Rijeka, Opatija, Zágráb és Osijek (egykori Fiume, Abbázia, Zágráb és Eszék) területén és azok környékén.
Program:
Első nap kirándulásunkat Zágrábban, Horvátország fővárosában kezdtük. Az eredeti terven kicsit változtatni kellett, mivel az időjárás előrejelzés a hétre nem biztatott minket sok jóval. Városnéző sétánkat még szép időben kezdtük, de több nagy zápor is bekergetett minket fedett helyre. A főváros legnagyobb tere a Jelasics bán-tér, Jelasics lovasszobrával valamikor piac volt, ma turisták kedvelt helye kávézókkal, fagyizókkal. A nagy piactér, ahol a csoportnak szuvenírvásárlási lehetőséget kínált fel az idegenvezető, délutánra már teljesen kiürült. A belváros szűk kis utcáin sétálva gyönyörű régi épületeket néztünk meg. A Gornji grad-ról Pazar kilátás nyílt a fővárosra. Kis kávézók, éttermek fogadtak minket a gasztronómiáról híres sétálóutcában, és szökőkutak, parkok mellett elhaladva mentünk vissza a buszainkhoz.
Ezután úticélunk a szállásunk volt, Kraljevica mellett, közvetlenül a tengerparton, a Krk-híd tövében egy retro üdülőtelepen. A szakadó eső a szobák kiosztásakor épp abbamaradt, úgyhogy viszonylag nyugalomban tudta mindenki belakni a szobáját, felfedezni a szállást. Este-éjjel a másnapi programot terveztük, a gyerekek felügyelete mellett, hiszen keddre is nagyon nagy esőket jeleztek.
Második nap reggeli után még lehetett látni a kék égből is valamennyit a felhők között, így ezt kihasználva, az idegenvezető javaslatára a Krk-szigeten található kis települést, Omisalj-t jártuk be. A szűk, meredek utcái, a picike főtere a templommal mind csodás, jellegzetes horvátországi, tengerparti település hangulatát idézték. Egy turistaösvényen fölfelé sétálva szép kilátás nyílt a tengerre is, bár a helyi olajtározó látványa belerondított a látképbe. Háttérben Rijeka elmosódva látszott, ott ugyanis már szakadt az eső. Az eső vissza is kergetett minket a szállásra egy kényszerpihenőre. Kora délután szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk, így eljutott a csoport a csodálatos adriai kikötővárosba, Rijekába. Az egykori Fiume 1918-ig Magyarországhoz tartozott, s a Monarchia korában több ezer fős magyar kolónia élt a városban, mára azonban csak jó száz fő maradt.
Megnéztük a kikötőt, Jókai Mór és Baross Gábor emléktábláit, kívülről a Tengerészeti Múzeum épp tatarozás alatt álló épületét és Trsat várát (Tersatto), ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra, a kikötőre.
Harmadik nap a kedvező időjárást kihasználva elutaztunk Opatijába, a régi Abbáziába, ahol számtalan Monarchia korabeli villát láthattunk. Innen indulva egy gyönyörű tengerparti sétányon gyalogoltunk végig egészen Lovranig. A sétány végig a mélykék tenger partján húzódott, öblökkel, sziklás, vagy kavicsos partszakaszokkal váltakozva. Fagyizás és kis lábfürdőzés után Lovranban megnéztük Feszty Árpád, híres festőnk emléktábláját is.
Negyedik nap észak felé haladva meglátogattuk a Vörösmarti Magyar Általános Iskolát, ahol a helybeli magyar diákokkal és tanárokkal találkozva a gyerekek bepillantást nyerhettek egy végtelenül családias hangulatú, jól felszerelt, falusi környezetben álló iskola mindennapjaiba. A gyerekek rendkívül érdeklődőek voltak, sok kérdést tettek föl az igazgatónőnek, majd meghallgattunk egy helyi, gyönyörű hangú kislányt énekelni, azután az egész csapat közösen is énekelt, s beszélgettünk. A napunkat Csúzán és Pélmonostoron fejeztük be.
Ötödik nap, hazaindulás előtt Osijek (egykor Eszék) városát jártuk be, megnéztük a főbb a látnivalókat (Tvrda barokk erődvárost, Szentháromság teret stb.), s élveztük a tavaszi napsütést a Dráva partján.
